Vörös hasú folt a hasán
Teljes szövegű keresés Halottnak tetetik magukat A vöröshasú és a sárgahasú unka Bombina bombina és Bombina variegata aközé a kevés magyarországi békafaj közé tartozik, amelyek többnyire egész életüket a vízben töltik.
Account Options
A két unkafaj nevükkel ellentétben elsősorban nem a hasoldal színezetében különböznek egymástól; bár az egyiknek valóban általában téglavörösek, a másiknak inkább fakó- vagy citromsárgák a hasán lévő szabálytalan alakú foltok. Ezeknek a foltoknak a terjedelme is ad némi támpontot a két faj elkülönítéséhez: a vörös hasú folt a hasán unkánál arányuk a fekete alapszínhez képest viszonylag kisebb, az ujjak végére, a toroktájékra nem vagy csak alig terjed ki.
A fekete alap a vöröshasú unka esetében mindig éles, apró, fehér pontokkal tarkított. A tipikus sárgahasú unka hasoldalán az alapszín fakóbb, fehér pontok nincsenek rajta, a világossárga foltok erőteljesen kiterjednek az ujjak alsó oldalára és a toroktájékra is.
A vöröshasú unka hátoldala barnásszürke, rajta sötét, zöldesfekete, szabálytalan foltokkal, a bőrön található apró szemölcsök felszíne tompa, lekerekített, simításra nem érdes.
A vöröshasú unkának előfordul egy élénk fűzöld színű változata is, amely azonban egyéb tulajdonságaiban megegyezik az alaptípussal, sőt legtöbbször azzal keveredve található.
Keresés űrlap
A sárgahasú unka hátoldalának színe világosabb, olajszürke, zöldes árnyalatú, a rajta lévő foltok nem olyan határozottak, elmosódottabbak. A bőrszemölcsök felülete érdes, tapintásuk karmoló, nagyítóval apró szarutüskék láthatók rajtuk.
A magevőkre jellemző kúpos csőre halvány hússzínű.
Hazánkban a vöröshasú unka inkább a sík vidékek állandóan vizes, tocsogós területein, közepes kiterjedésű tavakban, holtágakban, egyéb állóvizekben fordul elő. A sárgahasú unka középhegységeink hűvösebb régióiban, kicsiny erdei tavakban, időszakos vizekben, hegyi mocsarakban található.
Majka - Mindenki táncol /90'/
A két faj azonban Magyarország több élőhelyén keveredik egymással, és egyes példányok külső bélyegek alapján nem különíthetők el egyértelműen. Az apró, jellegzetes külsejű unkák nemcsak hasoldaluk színével tűnnek ki többi békafajunk közül. A hímek a hangot a levelibékához hasonlóan a toroktájék ütemes felfújásával erősítik.
Egy másik érdekes viselkedése az unkáknak a védekezési reflex, amelyet többnyire akkor mutatnak be, ha a szárazföldön valamilyen ragadozó megtámadja őket. Ilyenkor halottnak tettetve magukat, erősen homorítanak, végtagjaikat felhúzva szemüket eltakarják, és néhány percig mozdulatlanul maradnak. A hirtelen reflexszel kivillannak az élénk színű hasoldal egyes foltjai, amelyek csak még riasztóbbak a támadó számára, ha ilyenkor tovább lökdösve végül a hátára fordul az állat.
A védekezéshez hozzájárul az erősen mérgező bőrváladék is, amely az unkák és a varangyok esetében a szembe vagy sebbe jutva fájdalmas gyulladást okozhat. A gőték és békák petecsomótípusai A kétéltűek hazai fajai mind a vízbe rakják le kocsonyás burokba zárt petéiket.
A lárvák kikeléséhez minden esetben legalább néhány hétig megmaradó álló vagy csendesen folyó vízre van szükség; egy-egy tavaszi szárazság katasztrofálisan érintheti az elkövetkező évek kétéltűállományát. Sárgahasú unka védekezés közben.
Hasoldalán a foltok élénk citromsárga vagy halványsárga színűek, és összefüggőbbek, mint a vöröshasú unka, Bombina bombina LINNAEUS, vörös foltjai, és a hüvelykujjra is kiterjednek. A hímek mellső végtagján párzási időszakban sötét hüvelykvánkos látható. Testfelépítése robusztusabb, mint a vöröshasú unkáé, és nincs hanghólyagja, tehát hívóhangja jóval gyengébben hallható, mint a vöröshasú unkáé.
