Vörös foltok jelentek meg a karok és lábak redőin, Dr. Török Alexander

vörös foltok jelentek meg a karok és lábak redőin

Mikor még II. Constans uralkodott Sicilián, Krisztus után hatszázhatvanhárom évvel, az egész háromszög népe valami keveréke volt keresztyénnek és pogánynak.

vörös foltok jelentek meg a karok és lábak redőin

A régi pogány hitregék megmaradtak emlékében, s ha a vad Læstrygonok utóda imádságait mondta védszentjéhez, hátát egy omladozó pogány templomnak vetve, eszébe jutottak a homályos mesék azon csodás istenekről, kiket az új Messiás elűzött az égből és földről. A délnyugoti parton áll az óriási Taormina előhegy, messze benyulva a tengerbe, mely viharos éjszakákon harsogva csapkod fel reá.

HAZAI REJTELMEK

Alakja mintegy vulkáné, körülötte szakadékos sziklás hegycsoportozat, melynek sivár tekintetét sehol sem enyhíti egy közbe épített emberi lak.

Az évenkinti iszonyatos vörös foltok jelentek meg a karok és lábak redőin egész hegyeket szakítanak olykor egymásra, vagy a földalatti ár indítja meg a sziklákat, s egész havakig látszik lassú haladásuk, a mint odább csúsznak a rajtuk levő erdőkkel, mezőkkel együtt, majd a legtermékenyebb mezőkön fakad fel véletlenül egy-egy iszapos forrás, s mocsárral borítja el az egész vidéket, majd ismét egész erdők égnek el ismeretlen tűz által gyujtogatva, majd roppant repedések támadnak a sziklák közepén, mikből jéghideg szél fuvall elő, bömbölő üvöltéssel.

Az emberek nem örömest telepednek meg ily vidéken, hol a föld még mindig élet jelenségeit adja. Maga a Taormina a legbujább növényzettel van ellepve. Az olasz éghajlat bokrai, fái, a szentjános-kenyér, a gyapotfa, a törpe pálma, az olajfa lepik el sziklás oldalait, összegubanczolva óriási folyondár, myrtusz és babérbozótokkal.

A hegy nyugoti oldalán, egy meredek sziklaemelvényen, melynek lábát közvetlenül a tenger locsolja, áll egy omladozó templom. Egy vörös foltok jelentek meg a karok és lábak redőin márvány épület, köröskörül jóniai oszlopokkal.

A kúptető már beomlott, a falak töredékén sárgulnak a kövi-rózsák; a küszöbön nagyszerű aloe nőtt fel vastag, kékzománczú fogas leveleivel; benn a templomban a heverő kövek között egy talapjáról ledőlt szobor látszik, mely egy kigyófarkakon végződő férfit ábrázol, meglánczolt kezekkel.

Ez volt Proteus. Körül a repedezett falakon még látszanak a domborművek, melyek az alakváltoztató pogány isten csodáit mutogaták, majd kigyó, majd tigris, majd fa, majd folyam, majd repülő madár alakjai látszanak kiemelve, melyeket mind ugyanazon láncz bilincselt a földhöz, mely az emberalak kezeire volt kötve. A mythos szerint Proteus csak akkor mondott jövendőt, ha kezeit a földhöz lánczolák.

vörös foltok jelentek meg a karok és lábak redőin

A fanumtól nyolcz széles kőlépcső vezet a meredek széleig, melynek szédítő magasából messze ellátni a tengerre, a sík láthatárra, melyen alig-alig tünik föl valaha egyes fehér vitorla, mint valami fehér sirály, a hosszú zátonyok itt-ott kifehérlenek a zöld hullámok közül, s a kopár szakadékos parti sziklák között apály idején megjelennek a csodás tengernövények, mik a mély tenger fenekén vertek gyökeret, a növényállatok, mozgó élő ágaikkal, az óriási polypok, mik hosszú karjaikkal a víz szinén tétováznak élő préda után lesve, s a látogatatlan partokon a sötétzöld kálmosberkek alatt, hol a ragyogó homokban szivárványszinű csigák közt hevernek a parthoz vágott hajók deszkadarabjai, ott ülnek viharos éjszakák előestéin a vészmadarak, a fekete hojszák, hosszú sorban, berzengetett tollaikat rázva, s kiabálva a közelgő hidrogén- peroxid pikkelysömör kezelése elé, s oda jönnek ki napfényes délutánokon, a zöldhéjú tekenősbékák, hinárlepte hátaikkal, tojásaikat a meleg homokba kaparni.

És végre itt e templomban adá rejtélyes feleleteit a jóslatra felszólított Vörös foltok a lábakon duzzanattal, háromlábú réz széken ülve. Mind e regényes alakjait a mesevilágnak száműzte a lét sorából a komoly utókor. Az emberi ész meg akarta tudni a csodák okait, s vörös foltok jelentek meg a karok és lábak redőin fölfedezett, a mit oly sokáig a rejtély nimbusa vett körül.

A doradok danáját nem tartja többé senki syren-zenének; a delphinek nem hordják hátaikon az embereket többé, mióta a gőzhajók föl vannak találva, ott hevernek a csigák, a korallok, ott virulnak a liliomok, a nefelejtsek; a syrenek, a nymphák, a hamadryadok nem jönnek el értük, nem szállnak ki a partokra többé; a fregáttok és gőzhajók mindenünnen elhajtották a tengeri isteneket.

De a Taormina környéke azért még mindig a régi, embernek nem való vadon. A zátonyok és szirtek miatt messze kikerüli minden vizen utazó, s a szárazföld felől visszariasztják azt a volkános szakadékok. Második Constans idejében hetedik százada volt már a mythoszi világ elenyésztének, s a sziget lakosai, kiket az új vallás ereje nem ért oly vörös foltok jelentek meg a karok és lábak redőin, még mindig félve kerülték Taormina bérczeit, mintha óvakodnának zavarni az oda gyülekező fényes csoportokat, s csak néha akadt merészebb kalandor, ki az elhagyott berkeket meg merte gázolni, többnyire egyedül, titokban keresvén föl Proteus templomát, hol egykor a Pythonissák jövendőt szoktak mondani.

Itt-amott lehete csak észrevenni tán egy zöld kigyó húzódozó farkát, mely a közelgő léptek elől búva, a kőhasadékok között eltünt.

De lent a part közelében állt egy nyomorult kis viskó, a leomlott templom köveiből összerakva, melyben egy magános nő lakott, a kiről azt tartá a világ, hogy a jövendőket látja, mert a Proteus pythonissáinak utóda, kik vallásuk elromlása után is ott maradtak az elhagyott berekben, ivadékról-ivadékra adva a bűvészet titkait, mik a köznép előtt magasra emelték őket, s nem egyszer fölkeresve a babonás hivők által.

A legutolsó volt közöttük, kiről a rege emlékezik, Tritanhéla.

DÉLVIRÁGOK

A mese azt tartá felőlük, miszerint férfit soha nem ismerve szülték gyermekeiket, valami virág erejétől téve termékenynyé, mely Juno mythoszából maradt hagyományul, s egyetlen gyermekük rendesen leány volt, annak a gyermeke ismét leány s így származott alá egyesével a természetkívüli ivadék, míg végre Tritanhélának fia született, s eként vége szakadt a további nemzedéknek. A nép rendkívüli ismereteket tulajdonított e lénynek, miből a mesés részt elhagyva, csupán azokat mondom el, miket mai világban is meg lehet hallani.

Bizonyos szerek által, miket hetekig tartó bőjtölés után bevett, úgy el tudta magát altatni, hogy halottkint el lehete temetni, s ha azután a határozott időre ismét fölásták a sírból, újra magához tért, fölébredett és el kezde jövendölni. Gyakran kiállt a tengerpartra, s valami zúgó, dongó danát énekelve, oda csalta magához a delphineket, mik kiuszkáltak elé a partra, ott holmi bogyókat szórt nekik, s e vadállatok, mint megszelidített házi barmok, látszottak hivását megismerni.

Az erdőkből, barlangokból elődalolta a kigyókat, sündisznókat, s azok fejüket föltartva kisérgették egész kunyhójáig, a hol enni adott nekik. Zivataros éjszakákon a legnagyobb viharokban könnyű csónakára ülve a tengerre ereszkedett; menekvő hajósok sokszor látták őt nyugodtan uszkálni a sziklák és örvények között, vészmadaraktól körül repkedve, s olyankor mintha beszélt volna valakivel. Midőn gyermeke születék s meglátta, hogy fiu, iszonyú dühbe jött s meg akarta azt fojtani.

Belenyomta fejével egy vízzel tölt medenczébe s ott tartotta sok ideig, míg azt hivé, hogy az már megfúlt. S ime midőn kiemelte azt a vízből, a gyermek még folyvást élt. Újra lenyomta azt a vízbe, sok ideig lemerítve tartá, a csecsemő folyvást mozgott, kapálózott a vízben, a szemeit sem hunyta le benne, hanem a mint a száján beszívta a vizet, az orrán ismét visszafútta.

Tritanhéla elcsudálkozva ragadta ki a gyermeket a vízből s maga mellé helyezve azt, megdöbbent borzadálylyal vörös foltok jelentek meg a karok és lábak redőin rá.

De a gyermek most már sírva, kiáltozva eviczkélt, kapálózott, s addig csúszott-mászott, míg ismét a medencze szélére jutva, nagy örömmel veté bele magát, s kaczagva, viczkándozva lubiczkolt a vízben, egészen otthon érezve benne magát, s csak olykor ütve föl fejét egyet lélekzeni. Tritanhéla elborzadva tekinte csodaszülöttére s reszketni kezde tulajdon gyermekétől. Érzé, hogy ez nem abból a fajból való, melyből ő, nem azon légkör lakója, melyé a többi emberek. A gyermek születése perczétől fogva a tengert választá elemének.

Anyja elnevezte őt Colan-nak, később e névről messze ismeretes lőn. Szüntelen a tengerben lakott, ruhát nem tűrhetett magán, s ha olykor meglátogatta anyját, nem tudott sokáig maradni a szárazon, a lég fojtani látszott, epedett, nehezen lehelt, s ismét visszaszökött pikkelysömör kezelésére a fej habok közé, ott játszott napos időben a delphinekkel, viharban elbújt a korallok közé s tarka gyöngyházakat hordott föl a tenger fenekéről anyja számára, ki őt beszélni tanítá; de Colan csak kevés szót tudott kimondani, bár mindent megértett, s beszéde valami ügyetlen állatias hangokkal volt keverve, hanem ha olykor kiült sütkörézni a kopasz fekete sziklákra, s magában elmerengve, elkezde csöndesen dúdolni, akkor annyi bűbáj, annyi sajátszerű édesség hangzott töredezett danáiban.

A fiu évről-évre jobban kezde szokni a nem emberek számára teremtett elemhez, mindig ritkábban tért vissza anyja kunyhójához, végre egészen elmaradt, vörös foltok jelentek meg a karok és lábak redőin Tritanhéla hosszú, hosszú évekig nem látta többé fiát. A nő megvénült, elaggott, érzé, hogy nem soká meghal, s nyugtalanítá azon eszme, hogy mindazon rejtelem, melyet elődei ezredévről-ezredévre gyűjtögettek a világ előtt ismeretlen bűvészeteül, vele együtt mind elvesszen, a nélkül, hogy azt fia örökölné.

Ez aggodalommal kiment egy délután a tengerpartra Tritanhéla, s szokott bűvös dúdolásait elkezdve, várta, hogy megjelenjenek a tengeri állatok, miket magához szoktatott.

S a mint ott dalolna, körüle gyűjtve a hullámok lakóit, ime a habok közül egy férfi alakja merül föl s lábai elé úszik. Colán volt az, ki a többi tengeri lakókként kényszerült a parthoz jőni a bűvös danára s nem látszott anyjára ismerni többé.

Elvadult arczán sem volt semmi emberi. Haja hosszan lenőtt nyakára, orra kitágult és szája összehúzódott. Szemei gömbölyűre voltak nyilva, a szempilla soha sem csukódott le rájok, s egész testét valami kemény kéreg lepte el, ujjai közt úszóhártya formára nőtt fel a bőr. Tritanhéla ráismert a tengerszörnyre, s azzal kábító bogyókat hintett a víz szinére, melyet a halak mohón kapkodtak el; legtöbbet megevett Colán, két kézzel kapkodva a maszlagos eledelt, melynek megevése után a megbódult halak hanyatt fordulva jöttek vörös foltok jelentek meg a karok és lábak redőin a víz szinére, maga Colán is elnyult az iszapban ittasan.

Ekkor Tritanhéla ölébe vette fiát s kunyhójába vivé, testét elkezdé borszeszszel dörzsölni, mire Colán lassankint föleszmélt, s a mint magához tért, epedve kezde széttekinteni, mintha vizet keresne szomja eloltására.

Tritanhéla borszeszt adott neki egy palaczkban, Pikkelysömör kezelése sandimmun mohón megitta azt, úgy látszott, mintha jól esett volna neki. Attól azután lerészegült s ittason elkezde dalolni, a dalból emberi hangok hallatszottak elő; tántorgott, eldűlt, Tritanhéla ölébe vette fejét, s elkezdé hosszú haját fésülgetni.

A szörny halforma merev szemei mozogni kezdtek, szempillája megmozdult s lassan lecsukódott szemeire, Colán anyja ölében elaludt.

Tritanhéla ezentúl szüntelen erőlködött fiát újra emberré változtatni. Testét bekente balzsamokkal, miáltal arról lassankint lehullt a szokatlan kéreg. Inni csak bort és borszeszt adott neki, mi szunnyadó lelkét újra felkölté, a szörny lassankint emberré változott, s hogy a bezárt kunyhóból, melyet átlépnie nem volt szabad, a tengert nem láthatá, mindinkább elhagyá szokatlan ösztöne. Ismét megtanult beszélni, kezeit, lábait emberi módon használni. Kezdének benne a szellem tehetségei mutatkozni.

Tudott emlékezni rövid időre, megismerte anyját, kaczagott ha örült, s tudott sírni, ha valami boszantá, ha valamit kapott, megköszönte. Majdan kezde kiváncsi, tudnivágyó lenni, kérdezősködött egyről-másról, magára engedte adni a ruhát, sőt tetszett neki a csattos öltöny. A borszesz mindig jobban kezdé visszatéríteni állatiságából, szüntelen izgatottságban tartva idegeit, Tritanhéla mestersége legnagyobb csodáját követé el, midőn a lelket visszavarázsolta fiába, mikor az már csaknem állattá távolítsa el a vörös foltokat az arcról népi gyógymódokkal el, s alig különbözött a fókáktól, mikkel együtt nőtt fel.

A pythonissa fáradatlan kitartása annyira vitte már Colánt, hogy az elkezde olvasni, s hosszú idők óta kihült elméje ismét vörös foltok jelentek meg a karok és lábak redőin átmelegült, hogy a leirt dolgokat képes lőn maga elé képzelni s gyönyörét találni azon titkos beszédekben, miket anyjától hallott.

  • Lőbl Simon.
  • Pikkelysömör kezelésének történetei

Tritanhéla elkezdé fiát beavatni bűvészete rejtélyeibe, midőn egy napon alabárdos lovagok üték be kunyhója ajtaját, a lábszár foltja piros és égő fiával együtt elzárkózott, s a kunyhó ajtaján kívül megálló parancsnok fenyegető hangon, de félelmes arczczal kérdé a jósnőtől: Te vagy a taorminai boszorkány?

Én vagyok, felelt Tritanhéla büszkén. A lovagok minden további kérdezősködés nélkül megkötözték a jósnőt, Colánt mellé bilincselék, s mindkettőt lófarkra kötve elhurczolák Panormusba. Constans pikkelysömör a láb kezelésén épen akkor vérinquisitiót tartott a szigeten elhatalmasodott bűvészek és boszorkányok fölött; az istenitéletek tömérdek népet gyűjtöttek össze a tengerparton, hol zsolozsmák éneklése s phreneticus hahota közt hányták bele a boszorkányokat a tengerbe.

A melyik elmerült és befúlt a vizbe, az ártatlannak nyilváníttatott; a melyiket fölvetette a hullám, azt kihalászták, s rögtön máglyára kötözve megégették. Idehozták Tritanhélát is fiával együtt.

Dr. Török Alexander

Colán egy oszlophoz lánczolva nézte a végtelen tengert, melynek látása újra föléleszté szivében az állati vágyat, lemerülhetni a hideg habok közé s elbúhatni sötét vízfenékre, játszani a tengerparton a csigákkal s hintáltatni magát az égig csapkodó hullámok tetején, mikor zivatar van. Egyszer anyjára került a sor. Azokat, kiket ő előtte a vízbe hajigáltak, mind elnyelte a hullám s Colán nem talált rajtok semmi sajnálni valót.

A mint Tritanhélát a víz felé vitték s a jósnő iszonyattal eltelve vonakodott a hullámoktól, Colán utána kiáltott: «ne félj a víztől, szállj le a fenekére és fuss alatta».

Piros foltok a kezében

A következő perczben Tritanhélát belehajíták a magasról a tengerbe. A hullám összecsapott fölötte, az emberek feszülten nézték, hogy fel fog-e bukni.

  1. Lehet gyulladás, de lehet daganatos folyamat is.
  2. A bőr duzzanata és gyulladása sercegés Orrfolyás Reumás láz A reumás láz a legtöbb fent említett körülménytől eltérően nem fertőző.
  3. Робот не обладал - впрочем, ему это и не требовалось - бахромой нежных, перистых плавников, постоянно колебавших воду, многочисленными коренастыми ногами, при помощи которых существо подтягивало себя к берегу, дыхательными клапанами, (если их можно было так назвать), судорожно свистевшими сейчас в разреженном воздухе.
  4. Vörös foltok és dudorok a lábakon

Néhány percz mulva szélylyel vált a hab, s a felmerülő Tritanhéla feje előtünt felbomlott hajakkal, elkékült ábrázattal, összekötött kezei nem engedték úszni, egyedül lábai segélyével iparkodott magát a víz szinén tartani. Colán maga is örvendve kiáltozott anyjára, midőn meglátta, hogy az a vízszinén lebeg, de a mint észrevette, hogy anyját meg akarják égetni, egyszerre megmerevült lánczai között, szája összecsukódott, szemei halformára kinyiltak, s úgy nézte holt mereven, mint kötözték föl anyját a máglyára, mint gyujtják alá a tüzet, hogy vonaglik a kínzott alak izzó lánczai között, milyen sokáig tudja kiadni lelkét, s midőn porrá égett, hogy rohan hamvaira a nép, mint rugdossa azokat szét, hogy szórja a szeleknek és a tengerekbe.

Colán meg volt merevülve. Nem szólt, nem mozdult.

vörös foltok jelentek meg a karok és lábak redőin

Kerekre fölnyilt szemei elvesztének minden emberi kifejezést, hagyta magát a csónakba vitetni, melyről a bűvészeket a tengerbe hányták, s engedé magát bevettetni a tengerbe. A népség várta sokáig, hogy föl fog-e bukkanni? A rettenetes saracenok jöttek roppant hajóhaddal meghódítani a szigetet.

A chalifa, Al-Hamair győzelmi hire megelőzte jöttét, s Constans király nem volt képes apró halászbárkáival megvédeni országát ellene. Ekkor Panormus lakosaiban fölbuzdult még egyszer a régi görög vér, eszökbe jutott, mit tudtak tenni a corinthi elődök hazájuk védelmére, s hirtelen hadihajókká alakítva kereskedő hajóikat, tengerre szálltak a saracenok ellen. Előre látható volt, hogy a harczot el fogják veszteni, de Miziz, a syracusi hajóhad armén vezetője, nagyszerű gondolattól áthatottan horgonyt vetve a taorminai zátonyok és sziklák előtt, oda várta a saracen hadat, s a mint az egy napon a magas tengeren megjelent, éjszaka kivonult elébe, azon szándékkal, hogy maga után fogja csalni a taorminai öbölbe, s ott vele együtt elveszend a sziklák között.

Constans király ezalatt seregével ott állt a parton, fölszedni a menekvőket saját hajóhadából, s leöldösni a saracenokéból megmaradót. A hosszú ácsorgás megizzasztá a királyt, s míg hadvezére a saracenok elé vitorlázott, ő maga leszállt a tengerbe számos kisérőivel fördeni.

Alig telt bele néhány percz, midőn a fürdő király egyszerre elkiáltja magát, hogy valaki megragadta lábát, s azzal rögtön lerántatik kisérői közepéből.

vörös foltok jelentek meg a karok és lábak redőin

A mellette lévő búvárok egyszerre utána buktak a víz alá, s látták, hogy a királyt valami húzza lefelé a több ölnyi magasra felnőtt hinárba. A búvárok kezeiket nyújták Constansnak, ki egyet közülök elkapva, kétségbeesetten kapaszkodott bele; de az ismeretlen erőszak, mely őt lefelé húzta, ellenállhatlanul rántotta őt le a sűrű hinár közé, s vele együtt a mentésére sietett búvárt is, kit Constans görcsös erővel fogott s el nem bocsátott magától; a többi búvárok, a mint mindkettőt elmerülni látták a hinárban, ijedten riadtak szélylyel, azt vélve, hogy valami polyp karolta őket át oda lenn.

Hosszú idő mulva fuldokló küzdéssel jelent meg a vízszinén a lerántott búvár, egészen kifogyva erejéből, s a mint a csónakba emelék, Constans még akkor is mindkét kezével és fogaival bele volt fogózva egyik karjába, holtan, megfulladva. Az ijedt testőrök kivonták őt a vízből s egyik lábára egy csodás jegyekkel teleirt szalagot találtak rákötve.

Lásd még