Amikor ideges leszek, vörös foltok kezelésével borulok be

amikor ideges leszek, vörös foltok kezelésével borulok be

Az ágyúzó, a dörgedelmes parancsszó úgy szólt: "mind elmenni, és nem odaveszni!

A macskák leggyakoribb szőr- és bőrbetegségei

Én maradtam itt, az Égi Nő, ki rég távozott volna vörös foltok kezelésével borulok be szíve szerint? És Te, a Föld oly biztos lakója titkon elvegyültél az Én örökébe, az Örök Női Fenség, a Szerelem Hazája választott magának, hogy így állj bosszút, megmutatva otthonod, a Földet, a viharvert parányit!

El ne hagyj! Az állatkertben, ha voltunk már minden állat, miért hagytál el ily hamar, ily korán? Valakik azt hitték, vég nélkül kínozhatják azokat, akik kedvesek az Én szívemnek?! Elébe mentél hát a Sorsnak, mintegy Zrínyi kirohanása Út menti Fekete Kereszt mellett a Fekete Párduc nyugodt méltósága Gyorsan letudtam, gyorsan éltem át, Húgi, mit meg kellett tudni és érteni ott, amikor ideges leszek Te peches voltál, én nem voltam az!

Tudtam, hogy nem ehetlek meg, nem falhatlak fel, de nem is a Fal vagy, de rajta, át az Örök Szenvedély, a Lyuk, az áteresztő, de nem súgó!

Mi átáramlunk egymásba: ördögök és angyalok! Tőled csak vették el folyton a Drága Életet, mert peches voltál, hát ne légy többé az, és élvezd még a Gyönyörű Élet árnyalatai kellemét és ízeit! A Napsugár gyöngédsége simogatásait!

megjelent vörös foltok a lábakon fájt

Mindannyiszor kivirágzol bennem, kit úgy szerettelek a rémisztő, gyilkos tüzekben, dülöngélvén mámoros részegen túlélni, amit csak lehet!

Mindannyiszor kivirágzol, ha Rád gondolok, a Szerelem! Rémisztő tüzeken a bőrünk összeért folyton: dülöngélő mámorod, mámoros dülöngélésed észnél volt, mikor féltékenységemet kérdezte: "Nem tetszik a csajom?

Selymes-bársonyos, hibátlan Bőr! Császári Trónusod kerülgette egy dalolni tanuló Krisztus, kit folyton figyeltek a királyi-császáriak, és az is áteresztődik ám, a Tekintet!

pikkelysömör kezelése hirudoterápiával

Nem tudom Két körív voltunk, mely nem metszhette Egymást, csak Időnként érintett minket a Varázsos Lehelet, ha érezted, hogy védelek a Tűzkatlanban, majd a Lángoló Táj fölött: egyszer a Duna-parton veszteglő, kikötött Uszályon, másodszor a Balaton Óriásnak tűnő víztükre fölött: száműzvén délre, száműzött északon - harmadszor a Magyar szentek Templomában, hol elfoglaltad János, az Arany, a helyet!

Miként rémült meg és csodálkozott a Látás halálod előtt, amint elhagy, eliramlik belőled az Élet! Mi lelt, Kedves, Kis gömböc, mi lelt?

arad pikkelysömör kezelése

Leszakadsz tán Te is túl korán az Élet Fájáról, és itt hagysz engem e bús valóra, Te is? Életed kivirul halálomban mindannyiszor, ha Rád gondolok! Tirádás a Szó, hogy halott vagy, és élek én, és holnapra immár kicsi lesz a es cipő is a kora novemberi nap után, de Vörös foltok kezelésével borulok be a Mégis lesújt, ha igazán halott vagy, és mit akarsz tőlem, Drága, hisz jelen az Érzet, hogy Halálod bitorol az Úriság Úrhatnámsága, és hogy mennyire szeretlek és szeretsz!

Hol végezted, kezdem én? Van, mi beláthatatlan: az Idő és hatalmasságai a Hullám hatalmainak - Kissé rémisztő csak Halálod, ha Szerelem, mi legyőzi a Halált, és lesújt és gyönyört egyszerre ád: eloltotta pokoli lángjaid a Szerelem Szeme, és Te őrzöl, fájó, szorító Mellkasom, a Nagy Magyar Álmot, mi Szó-szó-szó, igen, de Lélek és szellem legelőbb, és legfőképp szenvedélyes, de okos, őrző Féltés, Elménk Hazája a Magasban!

pikkelysmr kezels segtsg

Kis gömböc, ha eszünk is folyton, és jóllakunk is, és leszakadunk is, amikor ideges leszek ki látta Szíveinket az Árnyékvilágban, a Siralom Völgyében: a fényharmatos derűt, az Istenlátást, amikor ideges leszek Üdvösséget! Akarat: mindig újra és újra írni, írni a magyaroknak egy isteni transzban, mert ott volt hajlam, a vonzódás és a Szív Szerelme: egy röghöz kötött Sikoly, hatalmak elmérgezett légterében, mert a csatazajos, gyilkos Vihar, a vér áztatott csonkok akadályozzák a Tisztánlátást, az Ébredést egy zsarnokin cizellált, évszázados Árulások útvesztőin: a kilátástalanság és a nyomorúság!

A harc és az áldozat mindig a miénk lehet, egymást falni fel - A Világ Központjában lenni: Illúzió és Próba, hogy ki is vagy, merre mész, és kire és mire tekintesz, és vörös foltok kezelésével borulok be harcolod ki nap-nap után szabadságod, a csapkodó hullámok között, az rajtad múlik - Jóindulatod és Szereteted Tiéd, de Mézes gyógyszer pikkelysömörhöz is! Akarat: írni, írni a magyaroknak!

És míg egy sokszori fej - és szívlövéses manipulatív, csatazajos Transzban a bőrnyúzó és felfújó gépezet világközépbe röpít, más a Földön jár, és világ körüli utat tesz érettségi után egy kelet-svájci faluból, és ez a világ legtermészetesebb dolga, nem másznak rá a Világ Titkosszolgálata Maffiái, de ez magyar érettségizőnek elképzelhetetlen és lehetetlen - Ha kész az írás, nem hurcolják meg, - bár tanulságos - mint világ kurváját és fekete rongyot nem teszik ide-oda, hanem békén hagyják a helyén, és védik, óvják a Szárnyait, hogy minél tovább repülhessen!

Ez itt elképzelhetetlenül lehetetlen! Írni a magyaroknak: volt az Akarat és Cselekvés és Tett! Mégis mennyi és mennyi idegen Erő, mely éppen ezt, írni a magyaroknak egy bölcs tisztánlátás végett ébreszteni és ébredni segíteni magunk, mert ez a Fő Segítség és mennyi Áldozat, épp ezt nem segíti önként idegen Erő! Örök kísértő Kísérő, Bárányokat nevelnek; kell a fenének!

A gyönyörszolgád vagyok? Bárányok hallgatása, kell a fenének, de azért a végsőkig kihasznál pár jámbor jószágot, de azok szeretik egymást, vég nélkül, és vörös foltok, mint a vakondok a bőrön ám oly jámbor állatok ezek, ha szeretik egymást, rosszabbak, mint egy anyatigris!

Gondolnád, hogy a kéjgyilkos, nyomorult lelkületűeké most a világ, kik halálra lassan kínozzák, roncsolják, míg szétverik áldozatuk, jó lassan, hogy sokáig élvezhessenek! Szuggerálod, hogy felejtsem el rózsaszín szívem hamvas üdesége virágait, a független autonómia lázas alkotásait, a teremtő kegyelmét?

Irgalmas arcaiddal keresztre feszülhetsz, ha akarsz, míg erőszakkal magáévá tesz és maga alá gyűr minden vadállat; hová a Te rohadt imádságaiddal?! Vérszagra gyűl az éji vad, és szétmarcangol, ízekre tép, mert Te mindig csak vérzel!

Harcolsz is már olykor, legalább tenmagadért, ha másért nem vörös foltok kezelésével borulok be, mert gyenge vagy, csak egy Nő, tudom! És mindegy, hogy közben érez-e kéjt a vadállat, a támadó, hisz a Természet Istene más, mint egy szelídítő, hatalmat rendező nyámnyila isteni frász! Gyönyörszolgád vagyok Én, Te pipi, Én, a kéj hedonista vándora?

Én vagyok a Te? Dicső malaszttal telik a fekete méh, mert virágba borul egy Baba szája, a szabadság, az övéiért, mert míg a magyar írást választotta, nem árult el egyet sem közülük, de mikor írni kellett, írt egy semmi mindenség üres egei rétegein a szerelmük megtartotta őket: hittek az Istenben!

Egy Isten, ki fiait és leányait feszíti meg, hogy uralkodhasson ő, tovább! Nem az Isten, hanem Istent és Embert gyűlölő, szabad angyali, ördögi Erő hatalma, de a Titok ismerhetetlen: tán e dualitás tartja össze az anyagot, és minden szellemi energia képződményt! Kéjgyilokhoz nem kell Gonoszság, mi okos, furfangos és rafinált!

Csak véges végtelen egy sivár Űr sivataga, mert kié a Hit, kegyelem gyümölcse az is! És mi a bosszú maga? A természeten ejtett sérelem gyógyítója!

NE BÁNTSUK EGYMÁST

Levél Ingmar Bergmannak Istent faggatod, és leírod a jelenéseit egy fölöttes erőnek, mi jelenség csak egy maszk, mely elrejt sok mindet. A nyitottság, a jelenlét a fontos: a Létben merni megmártózni, de a filozófiád elveiben ott a viselkedési kód és a magatartás!

Mégis, ki szabad, változhat idővel! A fölöttes erő, mi ismeretlen, mi gyógymódok pikkelysömörhöz Thaiföldön tesz szellemed lelkét, míg üvöltesz, mert szétszakít és meghasad benned a parányi téridő az Isten utáni vágyakozásban, egy misztikus vitorlája alatt az örök égi vizeken, mi a valódi kék, de az úgy őrzi nemcsak Szerelmeit szívében a mulandóságtól, de minden rábízottat. A vágy és az akarat, az önuralom és egy hűség becsülete, mi elvezet egy Álom Birodalma rózsaszínébe, de ide nem jutnak be, kik másokat, kikre vigyázniuk kellene, az első szorult helyzetben a halálnak odavetők és a kis mozgékony, izgő-mozgó kukacok, kik egyszerűen romlottak és nagy használói és fogyasztói csak a gyönyörű Létnek, de nem a Misztikus Szerelme övék e Létezés iránt!

Az Úton, ha a Mennyek Királynője szemünkben, de épp akkor támad ránk az ellen, a Sötét Erő, hát táncold el a Haláltáncot, a Mefisztó Keringőt, ha az Anti-Krisztus Világa nem ad mást, de az a bájos Tánc akkor elragadó, ha Te az a szűzies Lény, a Mennyei maradsz, az Égi Nő, ki nem a Hatalom Energiáiban a Pokoli Zsibvásár és vörös foltok kezelésével borulok be Pokol Fejlevágó Harcos Gyötrelmei minden Ellenállás nélkül egy Tömegerőnek, hanem míg a Pokoli Más ott kísért folyton, Te maradsz meg magadnak Isten Szerelme a Világ iránt, még ha ezerszer is lecsupaszít, megnyúz, megerőszakol, visszaél is, de Te tudod, a zseniális művészet attól válik azzá, hogy a valós erőviszonyok közt Hű maradsz önnön magad meghasonlásaihoz is, míg Őrződ a Magad és a Másikát, mert az Egész vagy és az Egészért felelsz, de ott nincs jól fizetett elvek és hitek alapján Árulás, hanem a Szeretet, Harmónia és valódi Béke, mely Szabad!

Eszmélő felejtés 47 évesen vén már az Ember annyira, hogy tudja ki, de ezt el is tudja engedni; volt tán egyszer vörös foltok kezelésével borulok be Világ Közepe is, haldoklása, hosszú kínhalál éjszakáján: hármat szeretett és álmát, mit kikémlelt az ellen.

Felejthette-e azonban a Nemes Vad Büszke tartását az eggyé izzadt lepedők után, a ritka Példányt, a halálos Talányt? És felejthette-e Élete pár Boldog Pillanatát, mikor szemeiben felragyogott az Álom, mi életének célt, irányt, majd beteljesülést adott? És felejthette-e a Fekete Szempárt, a határtalan éjszaka, a Kozmosz Fekete Bársonyát csalogatván az ismeretlen Lét megtapasztalása felé, mi kíméletlen elnyel, felfal, míg szemedben az eksztatikus, isteni Fény - Egy álom Pokolra tér egy Irgalmas Arc Napszelleme védelmében egy Hold Leányzó nappá izzik szerető szíve, Isten Szerelmét átengedni a parányi létezésen a gondviselő, szerelmetes Energiát!

Alkotás Képek sűrített, magas feszültségű mezőin a betűvetés egyfajta absztrakt, szürreális látás a Lélek vetületén - Egy kínzó, folytonos vágyakozás a sötétség el nem múló körein: kínhalála az üvöltésig, majd a lassú és részleges gyógyulás: akarat szülte sóvárgás - Kórházi ágyakon kíntól üvöltő csonkolt-emberi roncsok: nyúzzák, nyesik lábaikról a bőrt, és szerelmem csak növeli a rémálom rettentő iszonya: ágyamnál Dante és Bosch: gyöngéd-simogató Bársony - Szerelmem üvöltése A Magyar Rettegés és Borzalom, a Nyomor és a Pokol lökött ki a Nagy Világba, és hozott a Részvét és Szeretet a Nemzet parányi földjére vissza - Családi töviskoszorú örökéből, hagyományok termékenyítette úttalan-utakon kiismeri magát a Szellemi Lét kibontakozik a Ködből - Fekete Csápok fogságából szabadul lassan, amikor ideges leszek a Gonosz, a Halál és a Kínszenvedés börtöneiből, míg körülötte a légüres tér óriási angyal szárnnyá változik és körülvesz, átölel ismeretlen-ismert angyaltársasága: a Szerelmet világok világa.

Hatalom Mindig vonzott és riasztott a hatalom, mint valami kínzó, tisztátalan dolog, még a szerelemben is az idegeimre ment, ha valaki forgatott vadmacska szájában, mert én saját lábamon állni szerettem - Egy misztikus, vallásos, nagy álmodó Lélek tán erősebb lehet kínhalálnál, hisz vagyunk kínjaink üvöltése - A szerelem Hatalma napnál erősebb e szenvedélyes vágyakozás újra éledő lángjain a Főnix - A Vörös foltok kezelésével borulok be útján, mi egész részeiben a nyitottság és elfogadás és kímélet irgalma, mi kijár a katonának, a törtető politikus világuralmi törekvésének, és a művész újjászületéseinek is - Úgy hiszem, egyszerre-egyként brutális a harc, rém az álom, de szemeinkben tündöklő Fény és a lehetséges és lehetetlen harmónia, mi eloszlik mértékre, átadni helyét a Káosznak - Boldogság Királya Kék levegőben a pára és harmat ragyogása a fűlevél tengelyén amikor ideges leszek a tavaszi zsongás kezdete ablakomon át Esthajnal Csillaga rám kacagott.

A Föld egy tengelye körül forgó, és a Nap körül keringő bolygó saját adottságaival az anyagi elektromosság energia-áramlásainak, miből kilépni nehéz e két pólusú mágnesezhetőség elektromos bájitalából, de mégis van szabadság, hogy mi az? Között a között? A megfoghatatlan, elérhetetlen, érinthetetlen Szépség, mi nem más, de nem is árulás és nem is ugyanaz, de nem is ellenállás mégsem, de nem is a megfelelés és az igazodás vágya, nem is a másik tárgyként, csavarként használása! E megemésztett Földszféra segítő-tanítása, mi felemelni akar és nem elveszejteni, bár létezik Erő, mi rosszra tör és mindig jót amikor ideges leszek, és nemes szándék kegyetlenségre tör!

Az erőviszonyok az ismeretlen anyag és energia vonzáskörében, mi a fekete, mert ismeretlen, kiegyenlítődnek, lenullázódik, de van, mi az örök, e megemésztett szabadulás utolsó pillanatában a szabadság első pillanata: a szabadság a legnehezebb, de nélküle az Ember nem Ember!

Lélek erős, de a Test erőtlen, mikor az anyag maga vörös foltok a gyomorban és az arcon

Orvos válaszol

Esetleg az örök páncélos, páncélozott Anyag az örök, mit ki oszt, avagy miként osztódik, van, létezik, és a jelenségek rejtekén titok, titkos adottság - Kék levegőben a tavaszi zsongás a harmatos fűszálak tengelyére még az Esthajnal Csillaga fénye vetül, és mondanád a csillagos ég egy börtön, de az örök, mi van, és mi nincs, és az vagy, és az leszel, mit választasz, és kivé lenni akarsz, míg a Tükrök Játékában eltűnik lassan az ármány és a rágalom nyomán a sérülés kínjai már nem kínoz, és mit látsz, az is vagy, vörös foltok kezelésével borulok be mit nem látsz, az meghatározhat, úgy légy óvatos, és ne légy szeles, vörös foltok a bőrön, mint kiütés és viszketés magához vett rég, kit választottál és szerettél, a Lelkek Boldogságának Királya, a Határtalan Szerelem - A Vörös Folt Meglestelek.

Fújtattál, mint egy gőzmozdony a nem létező bajszod alatt egy cinikus, kárörvendő gonosz vigyorgás - Beléptél, és elárultam, hogy meglestelek. Bosszús voltál ezért, de nem mutattad, csak ócska, fekete sapkád kaptad le parányit gyorsabban és ingerültebben, mint máskor. Magaslaton álltam, és láttam egy vörös foltot éktelenkedni a fejed búbján, tetején; szóvá tettem, majd ráfésültem az őszbe hajló hajszálakat, így már ismét egy vidám, ficsúros, fickós Kisfiú voltál, és én már nem kerestem, és nem kutattam Semmit, csak voltam melletted a beteljesült Élet Zamata, a Földön az égi Boldogság - Idegesített Téged, hogy kopaszon látlak, és ócska, viseletes, roskatag faszod, mint egy esernyő fogantyúját, kampós orrod, mit mindenbe beleütsz, ha kell, ha nem Valójában nem a hasam érdekelt, pedig, ha valami igazán érdekelt, nem menekült az erőszakos akaratodtól, erőd indulatától az Úgy nevettem, a könnyem is kicsordult, te komoly maradtál, de rád ragadt jó kedvem a képzelgésektől.

Később csöndben ücsörögtünk, mintha mindig is így lettünk volna, és ezen már senki sem változtathat, hogy már mindig is így maradunk! Egy különös délután emlékére Laci Te, szorít az a ködmön, hallod-e, ne szorítsd fejemre már azt a Koronát, mégis Szent nekem, de ne szorítsd annyira, mert a Lovam vágtázni szeret immár völgyeken és dombokon, hegyeken egy miseruhás lepelben, és a testembe, ha amikor ideges leszek a kantár, a zabla, ha ellenség, ha nem, ki elémbe áll, a hetedik, ha költés, nem biztos, hogy halál és szerelem, Laci Te, ha mondom rontom-bontom, ülj meg itten ez ölem medencéjében, mert a amikor ideges leszek, mit kapsz tüzes lesz, mint a nyári nap, ha maga, immár mind, ki él, de tekintettel másra Fáj Trianon, és az egész elmúlt év magyar történelem fájhat, nagyon fáj akár, hol joggal átkozódhatna bárki, de minek is átok, minek is a bosszú, ha kiterítenek úgy is a Dunánál, így is, úgy is, az igazi!

One hour of Perfect pitch programming to listen every night

A Ló szabad vágtatását és a Lovasa boldogságát! Magyarok, széles e határon, a tágas horizonton, legyetek végre bátran magatok, de oda nem gyilkoláson és fogva tartáson át vezet a tövises, kereszt-Út! Júlia nem akar a Földön járni, fölszállt inkább a fejünk fölé! Át Budáról Pestre, a Szabadság-hídon, és a két kerecsensólyom szabadsága őrzi szent leplünk az anyaföldet, és együtt tartja a Szent Koronát e ragadozó madár, Angyal és a Sárkányos - Rend vérrel szentelt vitézi!

A Földön járni! Az erdélyi, mezőségi, hímnemű Boszorkány, a hegyeink és a Halál ellen a piros bogyós bokrok, ott akartál lenni nála, Laci Te, hallod-e, ott vagy-e már hát, Júliám, ha nem akarunk már e Földön járni, de még adatott pár év! Nosza hát!

kalcium kenőcs pikkelysömörhöz

Nem oltottam-e körülötted mindig a szenvedés lángjait?! Szabadulj végre Börtönödből, végleg! Mind, kit halálra vertek, mind, kit halálra rugdostak, mind kinek a körmét tépték le, mind kinek az üvegcsőt verték a faszában, mind kit büntető-zárkába zártak, mind, kit éjt-nappallá téve kínoztak, és az örökösök kínoznak, szabadulj végre önnön zsarnokodtól, de tán rejtve az Ki viszi át a Szerelmet?!

Szabadíts meg minket, mindannyiunkat a Gonosztól! Tépd el rabságunk láthatatlan, szellemi kötelékét, és add, hogy jók lehessünk! Hömpölygő, fekete hullámzáson a fényes barokkos, nagy húsos női testek áramlása egy hím hulla körül, kit szerettek égen, vízben és sötétség áramlatain, de jók próbáltak maradni, még ha tán hibáztak is, tudatosan rosszat nem akartak, de küzdöttek az övéikért, és lőtt sebeiket - Sebestyén - begyógyították az angyalok és felejtették, ha muszáj volt paraszti szenvedésüket, hogy mehessen tovább a világ szekere egy szeretett honnal!

A Csend Élete gyümölccsel és virággal és állatok farsangja, ha gyász, ha lakodalom, az Élet Vörös foltok kezelésével borulok be, ki itt lát, színeket mázol ecsetvonásokon az élet lázas hangjait énekli meg egy láthatatlan angyali kórus részeseként az örök hazából a természet és a szerelem! Hazafelé a biciklin az Andrássyn, és a Duna-parton Shakespeare Úr nem hajlong és bókol idétlenül, de kihúzza magát, és Vörösmarty műemlék védelem alatt, mint egy satuba szorított kiskirály - Örökölt sors Örökölt sors - mondta.

Az Öregek gyakran tönkre teszik a Fiatalok életét, a fiatalok meg a magukét, ahogy irgalmatlan törnek életük célja felé, és nem látnak senkit és semmit, magukat pláne nem, és apát, anyát nem tisztelnek, nem is ismernek! Az Öregek Bölcsessége a Halál rendezettsége, és Gála rendezett bolygók fejére gondolt Míg azonban Gálára gondolt, és a fejében rendezetten, őrült gyorsasággal száguldó bolygók forgására és kitörő Napjaik körüli keringésére, amint az egész pedig benne a Mi Naprendszerünkbe, de másoknak tán más Naprendszere van, és a Naprendszerek együtt a Tejúton sürgönyöznek egymásnak, de nem tudják, mi micsoda, kik is ők, akik sürgönyöznek, és kiknek Amiben élünk ismeretlen Drága gyógymódok pikkelysömörhöz látok - mondta: test-lélek-szívből!

Mégis, a hallgató szerzetesek közé tartozol, te csacsogó vénlány! Furcsa mód, vallott akkor, hogy az ő írás iránti szenvedélye a szabadság útja, min végig menni nagyon Nehéz, mert bevallottan, Magyarként a nagy világban, e nyelv szenvedélyes szerelmeseként lenni Nehéz, főként, ha minden más szerelmese is egyben, mert a jó művészet a világ maga egy isteni ismeretlenben, nem tesz különbséget a nációk között, de van amikor ideges leszek kikhez küldetett, főleg születés, szerzett nyelv szerint, ha író!

Az írás a szabadság útja, a szenvedés útja, a szenvedélyes szerelem, az öröm és a boldogság útja, és tán időnként a letisztult, valós szereteté, mit megpróbált az Élet! Írás, mint terápia!

Lásd még