A fagytól az arcát vörös foltok borították,

a fagytól az arcát vörös foltok borították

Amikor kifogtam a lovakat és bémentem a házba, csak akkor kérdezte meg: — Hogy szakadátok el?

UG-LOMI ÉS UJA Emberemlékezet előtti időkbe vezet ez a történet, a történelem kezdetéhez, oly korba, amikor még száraz lábbal lehetett átsétálni Franciaországból ahogy ma hívjuk Angliába, amikor egy széles és lomha Temze ballagott mocsarain át, hogy Rajna atyjával találkozva együtt hömpölyögjenek végig egy tágas, sík vidéken, amely manapság víz alatt van, és Északi-tenger néven ismeretes. Ebben a messzi korban a Downs lába mentén húzódó völgy még nem létezett, és Surrey déli felét hegyek láncolata alkotta, amelyekre a lejtők derekáig fenyők kúsztak fel, és csúcsaikat az év jó részében hó borította.

Többet nem beszéltünk erről a dologról, hanem igyekeztünk megértetni magunkkal, hogy ami törvény, azon változtatni nem lehet. Ők elmentek, mert az idő megérett volt arra, hogy a menésre parancsot kapjanak; mi pedig itthon maradtunk, s ez is csatatér, amelyen ugyancsak az életünkért vezetünk háborút.

a fagytól az arcát vörös foltok borították vörös pikkelyes foltok jelentek meg az arcon mi ez

Így hát a következő nap mindjárt arról kezdtünk beszélgetni, hogy miképpen végezzük el azt a mezei munkát, ami még hátravan.

Volt elég hátra.

a fagytól az arcát vörös foltok borították milyen vörös foltok jelennek meg a férfiak lábán

Mert a zabot még nem arattuk le, a pityókát nem ástuk piros rögös foltok a kezeken s a búzának való szántás is hátravolt még egészen. Azonkívül vágott fánk is feküdt húsz öllel fent az erdőn, s azt mind haza kellett hordani, mielőtt odalepi majd a tél; s pénzt is jóformán csak abból csinálhattunk az őszi törlesztésre, minek a gondját erősen reánk akasztotta apám.

Mire learattuk a zabot, egy kicsit helyrejött és megerősödött ő is; s már a fagytól az arcát vörös foltok borították bizalommal olvastuk a levelet, amelyet apám a vonatban írt, hogy ők most mennek egyenesen a tűzbe.

Nagyapám ellenben még egy vakarintást sem küldött nekünk, mintha a föld nyelte volna el. De nemsokára meghallottuk, hogy a föld nem elnyelte őt, hanem kedvezően hordozta. Vagyis egy ember, akit a szívbaja miatt hazaküldtek, azt beszélte Mindenszentek napján, hogy a huszárok városában látta az öreget, de kard nem volt még az oldalán, sem piros nadrág a lábán.

a fagytól az arcát vörös foltok borították vörös foltok az arcon viszketnek és duzzadnak

Még anyám is nevetett ezen, aminek én legjobban örvendettem, mert a gazdaság mellett a másik fő célom az volt, hogy őt vidámságban tartsam. S a vidámság mellett, ha csak lehetett, a munkától is megkíméltem, s a nagyobb dolgokban tanácsot kértem tőle. Így tettem például akkor is, amikor már minden egyéb a hátunk megett volt, csak éppen a fahordás nem.

a fagytól az arcát vörös foltok borították hogy megszabaduljon a pikkelysmrtl

Vagyis elmondtam neki, hogy a lovak bizony kiszolgálták az idejüket, mert öregek, s túlságosan nagy bölcsességgel mozognak. Az egyik kehes is annyira, hogy folyton köhécsel, s nem fut, csak minden hétfün reggel egy fertály óráig.

a fagytól az arcát vörös foltok borították az arc ég és vörös foltok borítják

Azt felelte anyám, hogy ő nem bánja, tegyek egy próbát, csak éppen attól fél, hogy a vásárban megcsalnak mint tizennégy esztendős gazdát. Bátran megmondtam neki, hogy azt a felit bízza csak rám, mert a kutya is csupán azt harapja meg, aki nem ügyel magára.

Majd együtt daloltak, és Mariska újra megtanulta, mint egykor, hatvan esztendő előtt, ugyanazon a helyen. A nótával azután elálmosodtak mind a ketten, aludni mentek. Mariska csak a kanapén kapott ágyat. A mama kacagva mondta - jól áthallatszott az ajtón: - Fiatal vagy, alhatsz még kanapén! És nevettek sokáig.

Lásd még